De jó…

De jó…

De jó is néha szembeúszni az árral,

ujjat húzni hetykén az egész világgal,

viháncolni vígan őrült forgószéllel,

elrepülni messze foltos falevéllel,

fityiszt mutatni sok fölös elvárásnak,

bátran szót fogadni a szívünk szavának,

képébe nevetni minden kétkedőnek,

könnyű csókot dobni egy huncut felhőnek,

szabad lélekkel az egekig repülni,

s szivárvány széléről vígan integetni,

a lét poharából nagyot kortyolni,

s legalább néha csak a jóra gondolni.

Kerecsényi Éva