Gondolatba bújt lélek
Reszketett a lelkem, oly nagyon fázott,
hiába rakott tüzet, majd megfagyott,
forró fürdő után szeretni vágyott,
és magára öltött egy gondolatot.
Gondolat a lélek ékes ruhája,
kit szeretsz, emléke folyton itt kísért,
lelked bebújik szíve bársonyába,
és annak se adnád, ki sokat ígért.
Mit sem számít a divat változása,
érdektelen immár, hogy esik vagy fúj,
süthet a nap kicsit, akár hét ágra,
szíved csakis érte kalimpál vadul.
A legszebb ünneplőd, illik rád éppen,
mintha csak rád szabták volna egyenest,
a legjobb viselet hidegben, szélben,
nyári hőségben, hisz szívből szereted.
Kerecsényi Éva
18°C kevés felhő